Ez a rímképekből kollázs, melyből kint a mély dekoltázs, De bro, ez mégsem oltás, inkább finomkodva szemlélő, Elnagyolva kortárs, óirodalmi bomlás, Mely a fekete-fehérből színes göncre váltott, Mikor belépett a lábdob, meg a pergő Az ütemeket termő, a ritmust adó sorstárs, Mi elvisz, mint a sodrás, mint lezúdulú forrás: A Rap Is Lehet Költészet, leszarom mit mond más!

Lenyugvó alkonyként, lenn a Duna parton, Csak feledném harcom, kikapcsolnám a világot, S hagynám, hogy a csillagok jelentsék a pilácsot, A kék holddal karöltve, a szívemet megtöltve Álmokkal, melyben emlékfoszlányokkal Keveredő gondolatok mutatják az utat, Amit a lélek kutat, majd elenged, Mint a múltat... Merengek nevemnek örök jelentésén, Hát jelenj meg, Te bajnok, Vezessed a kezemet, még írok, Hagyd a kardot, már meguntam a harcot, Adj kegyelmet, ne bántsd őket, hiszen nem érzik, Majd megértik, ha megélik, ha vak szemük elcserélik És látnak, hamis prófétákon szárnyat, Mit tartanak az árnyak, hidd el mindegyik fellázad, Majd akkor lesznek bátrak, hogyha szemei láncnak, Megtörnek, akkor hogyha eltűnik a látszat... Arcod ne rejtsd el, a harcot felejtsd el, Csak figyeld a világot, a két szemeddel Vedd fel a versenyt a félelemmel, Csak így válhatsz eggyé a végtelennel!2x Egybeforrva a végtelennel, indulok most tovább, És látok ezer csodát, tudod miért? mert hiszek benne! Ha kell utánuk futok a lelkemet kilehelve, Egy mezőre kiheverve, bámulok pár felhőt Mert ilyen vagyok, ilyen voltam: egy sohasem felnőtt, Naiv kicsi gyermek, aki egy kicsikét megnőtt, De hihet még a szemnek, vagy tarthat búfelejtőt, Ha túl sok, a lába alá veheti az erdőt, Hol csend van, csupán a csér csipog a cserjék közt, Kitárva a szárnyait, így legyőzve a térközt, Az akadályt: mi illúzió! Elég egy infúzió, Rímfúzió és a végén ott is van a konklúzió: Mindegy, hogy mi volt, és mi lesz Hogy a fasz kivolt, vagy ki lesz, ha az élet veled kicsesz, Lehet, hogy elsőre megijedsz, De bizonyítsd be magadnak, hogy önmagadban hihetsz!

Árad a szennyvíz, hisz már sok lefolyt a Dunán, De a víztisztítás után, Ti még mindig megisszátok, Cédulák szarkazmusán, egy tenyérnyi kis ruhán, Bilétába kapaszkodva himbálódznak a nagy számok, Az összetört álmok, egy ecsetvonást elvétve, A kevesebb, több: mondják az egymilliós festményre! Ez művészet elvétve, elvégre elménkre Hatással van: így lesz a lelkünk is megvéve, Egy nagyvállalat által, mi meg persze háttal Haladunk az életünknek, jól bekötött szájjal! "Csak élj együtt a mával", hisz a holnapod már felfalták Azt hiszed még van valamid? Már mindened megkapták! Élsz belül, vagy meghaltál? Ez egy remek kérdés, Ha téged is elkap az a bizonyos kísértés, Egy új márkát várva, meglátva beleszeretve, Ne légy a tárgyak bábja, hallgass az eszedre! Bálványokat állítunk és ezektől várjuk a csodát, Követjük a példakép lábnyomát, Nem tudni az okát, hogy miért? De csakis olyat válassz, aki valamit is ér!2x Az igaz művészetbe nem kell belemagyarázni, Fölösleges üzenetekért a felszínt kaparászni, Azt meglátni, meghallani, hagyni kell áramlani, Hagyni kell, hogy a szíveket el tudja árasztani, Azt fogom választani, minden egyes percben, És nem azt, aki kiszarja magát minden egyes versben, Vagy rapben, mert azért tolom ebben a szerepben, Mer' én szeretem látni a ragyogást a szemekben, Ez folyik az erekben, lüktet minden beaten, Rajta ül a vásznakon, benne minden színben, Minden egyes rímben, minden egyes képen, Csak a szíved kell hozzá, te is alkothatsz eképpen! A lényeg az, hogy éljen, hogy beleadd egy részedet, Hogy add bele a véredet, a könnyet, verejtékedet, Dolgozz ki minden részletet, aztán majd nézheted, Hogyan válik valóra az egész, mint a végzeted!

Üdvözlet a dzsungelben, ettől térdre ereszkedsz, Itt hatalmat egyedül csak a majmoktól szerezhetsz, Ha azt hitted felemelkedsz, akkor szakad az inda, Nincsen hinta-palinta, hisz az egész csak egy finta! Akár egy virágminta, úgy kápráztat el, A ringyó kígyó szeme, közben már áltat, mer' Úgy hordod, mint egy sálat, de az egész csak látszat, Nem vágtad? így nyelt előtted már százat el! Így jártál haver, ettől nem véd meg a medve, Mer' az erősebbik farkas baszik, ez a dzsungel rendje! Túl nagy az erdő csendje, akkor vigyázz, nehogy hibázz, Mer' a gigászi tigris alól, nincs esély, hogy kimássz! Nem cicáz majd veled, Istened is lehet, Meg is ismerheted az életfilmedet, lepereg, Hát jobb ha menekülsz, amég teheted, Mert a dzsungel, tesókám nem a te helyed! A Dzsungel mindig éber, akár az ördög, És vágod, a majmok veszik fel az öltönyt! A medvék meg védik, meg szolgálják őket, Tévedsz ha azt hiszed a rendszer megdőlhet, Csak csendben meggyőznek, hogy te vagy a hiba, Mert rúgjunk bele mégegyet a csóri Maugliba! Téged kivet a szita, simán eltapos a csorda, Hogyha nem állsz állatok közé a sorba! 2x Vigyázz, ha jön a medve, mer' betartatja a DZSTK-t, Hogyha ellentmondasz: simán hozzád basz egy kék békát, Nyílmérget vágod? vágom ezt nem élnéd át, Nem kívánságműsor,ez leordít és kétrét vág! Fertőzi a lényét már a propaganda, Múltkor megverte a pandát mer' volt nála ganja, Tesó akkora a mancsa, mint a gyúrós gorillának, Hogyha ütni kell,lever, ez nem mond nemet az izmának! A majmok kivizsgálnak és vagyonod volt, nincsen, Hogyha ellenszegülsz, elvitetnek bilincsben, Csak úsznak a kincsben, új öltönyben és ingben, Hazudoznak, így kerül a kezükbe minden! A vezérük az Isten, amég akad betevő, Hisz a pénz a minden, az egyetlen összetevő, Ami számít itt benn, a dzsungelben, szirten, Mindenhol tesó, hiszen semmi sincsen ingyen!

z álmok, Folyton egyre furcsább képeket alkotnak, Kapaszkodnak az elmémbe, sok boldog képet eltépve, A reményt is elvéve, hogy egyszer még kijuthatok, A futásban kifulladok, s torkomhoz kapva, Érzem, hogy elájulhatok, majd a vérbe fagyva, Éledek, de élet ez? Csak bámulok a napba, Vagy a fénybe? Rágondolva az utolsó emlékre, Ébredek fel végre, és az álmaim egésze Ismét tovatűnik. De vajon hova tűnik minden? Hol vannak az emlékek, a boldog percek, Csak az ellenségek és a gondok vernek, Megint álmodok, vagy ez ahogy a dolgok mennek? Fojtó terhek, amiket cipelek újból,s újra, Ez az élet súlya, vagy csak az álmok búja? A tudat azt súgja: hogy ez a durva valóság, De a szavai csalókák, eltűnt az átláthatóság... Nincsenek álmok, összeforrtak az élettel, Ki akarsz törni? Hiába ébredsz fel, Egy már a lényeddel, minden egyes rémkép, Hiszen az elménkhez sohasem volt térkép. 2x Mindenhol szörnyetegek? "Vagy én váltam azzá?" Ami eddig hamis volt, az most válik majd igazzá, A testem a gazdád, akárcsak a Hyde-nak Jekyll-é, Vedd csak át az uralmat, azt kérném néha, ne kímélj, De annak kell maradnom, ki voltam, mert a szív a porban, De tudom belül, hogy élhetnék jobban, Változhatnék sokban, de mit tegyek, ha elkap ez az érzés? Kísértés és felgyorsul a légzés, A pulzus, szinte már az egekben, az eszemben tumultus, Te mit tennél a helyemben, az orvosi diskurzus, Is azt írná, nem vagy az eszednél, Te minden gyógyszert beszednél, vagy azt mondanád tévednek? Hinnél-e a képeknek, léleknek, tényeknek, Annak a bélyegnek, mit mások ragasztanak? Kik semmit se fakasztanak, pedig vizet prédikálnak, Vagy élnél a mának, nem másnak, csak magadnak?

A rappel, csak az a gond: Hogy már mindenki csinálja, És persze, aki nem ért hozzá pont az, aki fikázza A másikat, de áhitat az minek, fő az érdek, Kópiákból, az a baj, már akad itt temérdek, Egy dolgot nem értek, az ilyen miket feltételez? "Nem kell csak a média, a sikerhez, meg két lemez" Persze-persze megy ez, húzd a farkadra a szakmát, De ne csodálkozz utána, ha mindannyian basznak rád! Mind a hasznát, keresi-kutatja És közben a rossz példát mutatja, ezért olyan gyatra A nívó, a sztíló, túl sok már a vérszívó, S ez így jó, szerintük, nem kell hogy legyél író, Se költő, túl messze már a bölcső, A szíveket feltöltő, a szívekből kiömlő, Nem a tévéből özönlő, igazi hiphop, De nem hat rám a newage, itt az old nélkül nincs nap! Szarból könnyű várat építeni fel, De igazi zenét alkotni tudni kell, Ide nem elég a műanyag, meg a hungarocell, Csak az oldschool hiphopnak szó fel!(Szó fel) Azt veszem észre, hogy Ti nem veszetitek észre, Hogy a régi kedvencek foga ugyanúgy fáj a pénzre, S így a hiphop egésze, kifakulni látszik, Pedig annyi zene mai napig a fülekbe mászik, Nem is régről, a 90es évek égiszéből, Mikor a rap az égig ért föl, nem zengett ürességtől, Hanem rengeteg ténytől dagadva, haladta Túl önmagát, tesó, a fülekbe ragadva, Tudod miért volt ez? Mert számított a közönség, Egy volt a kultúra és egy volt a közösség! A hallgatóknak köszönték, hogy a színpadon lehetnek, De manapság a pénzükért már akárkit megvehetnek, Hitelességgel etetnek, meg keménységet tetteknek, De egy dolgot elfelednek:bro, azt hogy honnan erednek, De ne higyj a szemednek, ők a rap lábán visszerek, Az arcoknak az árnyékban, repül csak a tisztelet!

Álljál meg egy szóra, vagy egy bináris kódra, Mert a piros X a világ legjobb ablaktisztítója És a Chip megcsíp csóka, na meg Katalinka Cyber, Ma nem kell hozzá kimenni se, lehetsz neten májer, Egy bepiállt páter, kinek neve branddé avanzsált, A photoshoból avantgárd, laposról told a fanfárt Aztán meg haladjál, hé miszter DJ, Húzz haza és a fészbukon játszad el a Nietzsche-t, Meg OraveczCoelhot, a képeid alatt, Nem lett száz likeod? hát légy depis alak, A lényeg kimaradt, mer' a lényeg a valag, Meg a csöcsök, és ledőlnek végleg a falak! A lélek műanyag, sőt az egész ember, Homok a gépekben, felborult a számrendszer, De nektek ez kell, #NOLIFE! Így akadtok fel a rendszer horgán! A gép tart csak életben, véletlen lenne? Bináris kódok a lélekben rejtve, A szociális háló terméketlen szennye, Elbutított zombik, egységekbe szedve! Üzenetet kaptál, de törlöd, mer nem érted! Életről idézgetsz fészen, de nem éled, Tíz évesen oltasz, menj nézd a mesédet, Mielőtt az Instán elhagyod a szemérmed! Ez beéget, mint anyád kommentje, Életed, adat, mit feltöltesz torrentre, Emberi érzelmünk teljesen porlepte, Szmájlikkal pótoljuk azokat, most rendre, A sors rendje nincsen már régen, Itt szájkaratézva mennek rád négyen, A trollok és attól boldog az összes, Ha szemed már könnyes, és gyűlnek a lájkok, Itt szíveket küldenek naiv kislányok, Aztán ha vége, akkor mindegyik nyávog, Hogy "összetört szívek, meg összetört álmok" De mégis mit vártok? Így lettetek bábok!

Távolba révedő, kétkedő tekintet, Az élet megihlet, s elindul megint egy Új nap. A láng tán újragyúlhat, Ahogy újra túladok a múltamon, Hagyom elmúlhat, minden pergamenként Megsárgult emlék, mire penna ken szét Egy eszmét. Engem a tegnap szed szét, Úgy üldöz, mint vadat, ki már érzi vesztét... Csak tessék... láss a lelkembe, Kellettél, s elmentél, mint aki tervezte Az egészet, fejvesztve futottál előlem - S én fekszek az ágyamban teljesen erőtlen... Bedőltem, megint, mint egy kártyavár, mi mellett legyint A sors, ez olyan gyors, De előretekint, a szemem, s tudom, Hogy a hétvége ismét itt lesz majd velem. Ha minden ellenem, akkor is kitartok, ráiszom a tegnapra a holnapot, méreg az élet, az alvás meg gyógyszer, átmeneti megoldást támogató módszer hogy jót kell most tenni, és jót kell most enni, hacsak a pénz maradt, a lélekből semmi, újat nem mutatok, csak az ujjamat a világnak, az ágyam kivet, megszán, majd meghánytat.. Párat még lélegzem, füst a tüdőbe elment minden tervvel,de követem előre, felőlem fúj a szél de egyenlőre marad minden hétfő s a temetőbe visz el a munkahely, egy igaz barát, ha nem is, ő mindig jól érzi magát, velem vagy nélkülem, neki az mindegy, üres a tekintet, haldoklik az ihlet.. A hétköznap, mint hintaló, mellyel próbálok vágtatni, De miért van az, hogy már hétfőn elkezdek fáradni, Próbálj meg átadni egy kicsiny energiát, Hétvége, mielőtt búcsúzóul dobnál "sziát" aztán, Végleg itt hagynál, már traktál a naptár, Ahogyan előre lapozom, a hét közepét taposom, Haladj már, Legyen péntek, attól a lélek Is könnyebben szárnyal, mer végre vége a hétnek, És így telnek az évek, ahogy a napok és hónapok, Ahogy az élet, elmúlik minden végleg, De hétvégenként jól vagyok, és csakis ez a lényeg, Ha kopognak a szombatok az ablakon, az éltet, De csak csalétek, hisz ismét itt a vasárnap, Kösd fel a gatyádat, hisz holnap megint kezdődik, Az élet körforgásában minden ember edződik, ...Minden ember edződik...

Az ország valami amerika, betonba temetve az etika, Mindenki gengszter, mer' ez kell, de agyatlanokon nem segíthet a medika! Annyi itt az epika: habizik összevissza, Hogyha annyira kemény a legény, meg egyén, miért akasztja magát a szögre vissza? Nekem csak ez nem tiszta, mer' jöhetsz a gengszter léteddel, Meg azzal, Te fasz, hogy Te utat mutatsz, meg hozzád semmi sem érhet fel, Engem nem ér-de-kel! Én tudom, hogy magamat adom, a dalon, És abba nem hagyom, mer nem kell a vagyon, az összes média csak egye a szarom! Én nem leszek barom, a beatet megeszem, elveszi az eszem, Ahogyan belépek, önmagamért teszem, nem érted, mer' nekem már nyitva a szemem! Ha vágod, itt van a kezem, kapaszkodj bele, kapaszkodj, gyere! Repülj a beattel, vigyen a szele a szavaknak, agyadnak legyen a szeme! Szívnek legyen a hege, a tudás, mit átadsz, másnak, Hogyha az árnyak vájnak, fájhat, tárd ki a szárnyad és repülj el messzire vele! (repülj el messzire vele 2x) Hogyha az árnyak vájnak, tárd ki a szárnyad és repülj el messzire vele, gyere!

Idősíkok között mozgok, fejben utazok a múltban, Így tartom egyensúlyban, a jelen által hordozott, Kicsikét feldúltan létező tényezőt, Mely önmagát fényező jövőképpé válna, És oly messzire szállna, hogy a bolygó, A tejútban gomolygó, mosolygó csillagok közt várna... Egy más világban járva, öntözné a Rózsát, a reményt, Mint morzsát, úgy kutatná a sorsát, Hogy mivé kell lennie? Mit is kell tennie? Királyként kell az emberek fölé emelkednie, Vagy Lámpagyújtóként végezni a dolgát, Hagyni, hogy a sorsát, mások egyengessék? Hogy felfalják a tortát? Esetleg Hiúként, Dícsértetni magunkat, vagy naiv kisfiúként, Megróbálni hallgatni a Róka szavára, A szívünk lehet az életünk legigazabb tanára... Jól csak a szívével lát az ember, Ha fontos a rózsád, azt sose ereszd el, Ami érték , azt nem láthatod szemekkel, Te is azzá válsz, ahogyan cselekszel!